Nagyban teper már a tavaszi félév, süt a nap, én meg álmosan kalapálom a billentyűket. Még a téli álom utóhatásai. Mármint a téli álom kimaradt létének utóhatásai. Szóval értitek (vagy nem). Jó elnézni, ahogy leolvadt a hó a tetőkről, és a bágyadt napsugár cirógatja a cserepeket. Szeretném a tavaszt. Mindig is szeretném, de valahogy ritkán jön. Már egy ideje bevett módszer, hogy a hideg után jön az ötven fok és mindenki kidöglik. Szóval, tavaszt kérek. Napsütést, színes fákat, meg jó időt.
A félévemről annyit, hogy az “amire bejárok” órarend jóval szimpatikusabb, mint az eredeti, mivel ha az követném, égető szükségem lenne egy időnyerőre. A kisebb-nagyobb bukkanókat is sikerült elsimítani, úgyhogy örül a fejem. Ellenben megint úgy jött ki az egész, hogy az összes tanulnivaló meg lecke a hétvégére tolódik. Sok-sok ereszd el a hajad parti van készülőben a hatkilónyi jegyzetem rendezésében. De azért legyünk bizakodók.
You.ve.got.some.criticism 